A depresszió története

Már Hippocrates is foglalkozott a melankóliával, ami egyébként fekete epét jelent. Ebben az időszakban a melankóliát sokáig a bűn következményének tartották. A depresszió modern felfogása a XIX-XX. század határán bontakozott ki, ekkor már más mentális betegségektől elkülönítették. A második világháború után kezdték felismerni, és teljesen elkülöníteni más elmebetegségektől, gyakorlatilag egy külön entitásként kezdtek rá gondolni. Ekkor jelentek meg az első terápiás beavatkozások is, úgymint az elektrokonvulziós terápia és az első antidepresszáns gyógyszerek is. Az ’50-es évek végén az imipramin és a monoamin-oxidáz gátlókkal már kezelhetővé vált a depresszió és a betegeknek nem kellett hosszú időszakokat elmegyógyintézetben tölteniük. Később újabb antidepresszánsok jelentek meg, amelyeknek már a mellékhatásaik is kevésbé voltak zavaróak, ezáltal a betegek nyitottabbá váltak a depresszió kezelésére és a depresszió fogalma is mindinkább ismertebb, felismerhetőbb lett. A mai, modern gondolkodásunk középpontjába előtérbe került a kezelésben részesülő betegek életminősége és a mellékhatásokkal kapcsolatos problémák. Mindinkább arra törekszünk egy depressziós beteg kezelése során, hogy a betegek életminősége javuljon és a gyógyszerek okozta mellékhatások kevésbé érvényesüljenek. Ez a modern szemlélet egy komplex, terápiás stratégia kidolgozását jelenti, ezért minden egyes depresszióban szenvedő pácienst személyre szabottan kell kezelni.

A depresszió története

Címkék:

Dr. Pukoli Dániel

{picture#https://m.blog.hu/mi/miapanasz/image/10407386_481865991972738_3483657957956095419_n.jpg} {facebook#https://www.facebook.com/dr.pukolidaniel}
Copyright. Dr. Pukoli Dániel. 2019.. Üzemeltető: Blogger.