Ugrás a fő tartalomra

Ha boldogtalan vagyok, akkor depressziós is vagyok?


Röviden, nem! A boldogtalanságban általában pszichológiai és környezeti tényezők játszanak szerepet. A boldogtalanság inkább egyéni felelősségen alapul. Ha boldogtalanok vagyunk és érezzük az egyéni felelősségünket a boldogtalanság kialakulásában, akkor azon vagyunk, hogy tegyünk azért, hogy újra boldogok legyünk, aktívan részt veszünk a helyzet megoldásában. Egy példa: elveszítjük munkánkat, boldogtalanok leszünk, hiszen nem lesz fizetésünk, nem tudjuk a megszokott módon élni az életünket, elveszítjük a munkatársainkat stb. A munka elvesztése miatt keletkezett egy probléma, amit meg kell oldanunk, és aktívan részt veszünk a megoldásában, hiszen azon vagyunk, hogy újra legyen munkahelyünk, elkezdjük böngészni az internetet állások után stb. A depressziónál a tünetek súlyosabbak és tartósabbak is. A depresszió esetén a helyzet (valamilyen probléma) feletti kontrollt elveszítjük. Úgy érezzük, hogy összedőlt a világ, nincs kiút, nem tudjuk megoldani ezt a kedvezőtlen élethelyzetet. Fontos a személyiségvonásunk is, hogy hogyan éljük meg a problémát. A személyiségvonásunk az életünk során végig kíséri a személyiségünk és tartósan meg is marad. Vannak olyan született pesszimista emberek, akik úgy érzik, hogy a világ terheit a vállukon cipelik. Nekik minden probléma súlyos, úgy érzik, hogy ők a hibásak minden rossz dologért, amit történt körülöttük. Nah ők aztán tényleg depressziósnak tekinthetőek és nem is fognak változni, hiszen a személyiségvonásuk egy született pesszimista!